1.fejezet

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet! Jó olvasást!

-----------------------------------------------------------------

Elena és Damon Salvatore napjai boldogsággal telik voltak. A férfi mióta el vette a hasonmást feleségül azóta minden percben úgy érzik hogy a Mennyországban járnak. Ez valószínűleg mindenki számára egyértelmű lehet, hisz csak egy nő és egy férfiről van szó, de ez csak látszat. Ugyanis Elena egyáltalán nem csak egy férfihoz ment hozzá, hanem egy vámpírhoz. Egy nagyon jóképű férfihoz ment a lány feleségül és erre büszke volt, amit viszont bánt, hogy mivel vámpír férje van soha nem lehet gyermeke. Ezt az áldozatot képes volt megtenni csak azért hogy minden egyes nap boldog legyen Damonnal. Akinek a lelke és a szíve fájt azért hogy nem adhatja meg a nőnek azt amire a legjobban vágyik: gyerekeket és családot. Ő csakis a szeretet tudja megadni számára.
Damon hamarabb kelt hogy meglephesse kedvesét  és  sikerült is  a lány nagyon meg lepődött hogy az ő férje csak azért kelt korán, hogy ágyba vigye neki a reggelijét.
-Jó reggelt!- adott neki egy csókot Damon
- Köszönöm, neked is! - viszonozta Elena a csókot, ezután a nő elfogyasztotta a reggelijét
- Finom volt- mondta és visszaadta a tálcát amin kapta az ennivalót- Akkor megyek zuhanyozni!- ugrott le az ágyról és a fürdőszobába ment, megnyitotta a zuhanyt és miután levette a pizsamáját beállt alá. Miután végzett kiment és Damon látta meg mikor ráfeküdt az ágyukra mintha őt várta volna. 
- Azért ne lustálkodj ma annyit! A gardróbhoz ment, sok ruha volt a szekrényében amikből sok gondolkozás után kikapott egy lila felsőt és egy fekete nadrágot. Felvette őket és a tükörben megnézte magát. 
- Gyönyörű vagy!- ölelte át hátulról a férfi és belecsókolt a nyakába
-Köszi- csókolt vissza a nő- De most már indulok dolgozni! Szia! - adott egy puszit Damon arcára és beült a kocsijába és ment a munkahelyére. Kiszállt az autóból és azt vette észre, hogy valaki követi, hátra fordult, de nem látott senkit ezért ment tovább. Később két kar ölelte át szorosan a derekát kicsit szorosabban mint amit megszokott, de biztos volt benne, hogy férje szórakozik vele. 
- Damon, ez a munkahelyem! nevetett fel de azért furcsának tartotta hogy nem érzi a jól megszokott illatot a férjén így megfordult de nem azt látta maga előtt akit látni akart, mert egy régi "ismerőssel" találta szembe magát aki merészen vigyorgott rá
- Klaus? remegett meg a hangja, ezután próbálta magától eltolni a férfit de nem tudta megtenni mert a Mikaelson hibrid sokkal erősebb volt még Damonnél is.
- Ne menj aranyom! fogta be a száját majd elsuhant vele úgy hogy a karjában tartotta, Elena szorosan kapaszkodott belé mert félt hogy leeshetne, de szerencsére ez nem így történt. A férfi letette és egy poros,koszos épületbe vezette. 
- Mostantól itt leszel! parancsolt rá, amitől Elenát átjárta a félelem, mert érezte Klauson hogy vámpír ahogy Damon is, így bármelyik pillanatban megölhette volna, így szótlanul tette azt amit az előbb parancsoltak neki, leült a földre, lábait maga alá húzta és várta a férfi következő parancsát. Nem volt nagyon félős, de féltette az életét, és a férjét se akarta egyedül hagyni az életben, ezért úgy gondolta, hogy teszi amit kell és így valószínűleg hamar elszabadul arról a helyről.